Kisebb szövegek az egyes fotóalbumokhoz – fkig0083bj		http://www.kig.hu
	Gyerekek írták... ...egy isaszegi kirándulásról – 2006 júniusában Isaszegen jártunk 2006. április 8-án kirándulni mentünk osztályfőnökünk kíséretében. A Keleti pályaudvarról indultunk, és úgy 30 perc vonatozás után értünk Isaszegre. Először a falu központját, a templomot és az I. világháborús emlékművet néztük meg. Szép, napos időben vágtunk neki a turistaútnak. A piros kereszt jelzésen haladva jutottunk el az isaszegi csata emlékhelyéhez. Itt letáboroztunk, fotókat készítettünk és játszottunk egy kicsit. A piros jelzés egy erdőbe vezetett, ezen mentünk tovább. A fák és a bokrok még csak most kezdenek kizöldülni, de a fű között nagyon sok ibolyát láttunk. Út közben Zsófi és Nóri vezetésével énekeltünk is. Kicsit elfáradtunk, mire megtaláltuk a honvédsírokat. Itt, az erdő mélyén temették el azokat a katonákat, akik ebben az erdőben harcoltak és estek el az 1849. április 6-i csatában. Judit néni azt mondta, hogy jövőre erről is olvashatunk A kőszívű ember fiai című regényben. A síroktól nem messze pihenőhelyet alakítottak ki, esőházzal és egy kis játszótérrel. Itt aztán mindenki a „helyzet magaslatára” vágyott, és mindenre felmászott. Visszafelé más úton, a zöld jelzésen indultunk el, de egyszer csak a jelzés elfogyott. Most merre tovább? Találkoztunk egy kiránduló családdal és egy házaspárral is, de ők sem tudták az utat, csak az iránynak megfelelően mentek. Mi is így indultunk tovább egy szurdokban. Szerencsésen kijutottunk a falu szélére, majd rövid séta után megtaláltuk a Rákos-patakot is. Pont egy olyan helyen álltunk meg, ahol egy „mini vízesést” figyelhettünk meg. Most elég bővizű, legalább egy méter mély és jó gyors folyású volt a patak. Próbáltuk stopperrel megbecsülni a sebességét, de a bedobott szalmaszálaink mindig fennakadtak valamiben. Szegény Tamás már majdnem szomjan halt, ezért feltétlenül be kellett mennünk még a Profiba, mielőtt hazaindultunk. Az út végén láttunk egy kecskét a kisgidájával, és egy réten még mi is ugrándozhattunk egy kicsit. A vonatunk pontosan érkezett, volt ülőhelyünk, Brigi el is aludt, Heni pedig angol nyelvleckével igyekezett szórakoztatni a társaságot. És már haza is érkeztünk. Kár, hogy nem jött el mindenki! 5.a